Minden magyar városban fog lakni?

link

Minden magyar városban fog lakni? Interjú Kocsis János Balázs városszociológussal

Az ország lakossága csökken, Budapest és vonzáskörzete viszont stabilan 2,5 milliós. Újra erősödik a gyermekes családok kiköltözése az agglomerációba. A belvárost pedig új, fiatal lakók lepik el, és megjelentek az ultragazdagok. Hová költöznek a magas státuszúak? Mi a megoldás a pesti bulinegyedben? Mely vidéki városoknak megy jól? Hogyan lehetne megmenteni a falvakat? A népességmozgás trendjeiről és okairól beszélgettünk a téma elismert kutatójával, Kocsis János Balázzsal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem docensével.

Ilyen trend jellegű mozgásokat lát Budapesten és környékén?

Régi megfigyelés, hogy gazdasági visszaesés idején többen költöznek vissza az agglomerációból, míg konjunkturális időszakban a kiköltözés erősödik. 2005–’15 között a belső kerületek népessége nőtt. Erős kereslet jelent meg olyan új ingatlanberuházásoknál, mint a XI. kerületi Prielle Kornélia utca környéke, Ferencváros középső része vagy a XIII. kerület, de ez megfigyelhető a Nagykörút környékének egyéb területein is. Főként közepesen tehetősebb családok jöttek ide, akik drágállták az agglomerációs élet árát: a több autót, a hosszas utazást, az indulási idő rugalmatlanságát és a szolgáltatások gyakran nehéz elérhetőségét.

Az utóbbi két évben az ingatlanárak robbanásával és a gazdaság erősödésével fordult a trend. A népesség növekedése megállt a belső kerületekben, a 30–40 év körüli kisgyermekesek újra kezdenek kiköltözni.

Hol találnak õk új otthonra?

Az északnyugati övezetbe – mint például Törökbálint, Érd északi része, Telki, Budakeszi, Nagy­kovácsi, Üröm, Pilisborosjenő – jellemzően a magas társadalmi státuszúak költöznek, illetve laknak. A Duna másik oldalára, az M4-esig bezárólag nagyrészt a középosztály költözik ki – ilyen Dunakeszi, Veresegyház, Gödöllő és környéke. Érdtől délre Monorig pedig alacsonyabb státuszúak. Ám minden településen található olyan falu- vagy városrész, ami alaposan ellentmond ennek a felosztásnak. Ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol sokkal homogénebbek a városnegyedek, a külvárosok. Budapest esetén jellemző, hogy elsősorban a magas státuszúak különülnek el, míg az alacsony státuszúak sokkal inkább szétszórtan helyezkednek el. Tipikus még az is, hogy a családok korábbi budapesti lakhelyükhöz közeli agglomerációs települést választanak.

Kik váltanak a fõváros belsõbb kerületeibe?

Főleg a fiatalok. Az utóbbi húsz évben tömegessé vált a felsőoktatás, a hallgatók fele pedig Budapesten tanul. A főváros egyre inkább magához szívja ezt a réteget vidékről. A magas albérletárak miatt a szülők és a külföldi hallgatók inkább vásárolnak, ami nagy keresletet jelent a központtól nem távoli, egyetemekhez közeli kis lakások iránt.

Ráadásul a korábbi évtizedekkel ellentétben a jól kereső, friss diplomás fiatalok sem alapítanak családot 5–10 évig. Ők is a városmagban akarnak élni, ahol minden szolgáltatás – például boltok, szórakozóhely, kávézó, fitneszterem – karnyújtásnyira található.

Jellemző még a családjukkal az agglomerációban felnőtt fiatalok visszaköltözése a városmagba, valamint a válás utáni visszatérés is.

Új trendnek számít a gazdagok beköltözése a pesti belvárosba: ők megengedhetik maguknak, hogy egyszerre élvezzék a nagy lakás és a belváros előnyeit. Például több, egymás mellett levő lakást vásárolnak, és saját igényeik szerint átalakítják, egybenyitják. Így könnyen lesz 200 négyzetméteres otthonuk.

Budapest belvárosa turisztikai központ lett, ami nem kevés feszültséget kelt az ott lakók és a vendéglátósok között.

Európa legtöbb nagyvárosa is ezzel a jelenséggel küzd. Budapest pedig izgalmas, olcsó és laza hely. A turisták egyre nagyobb része fiatal, és az eredetiséget keresi. Nem az egyenhotelt, hanem például a gangos bérházat, ahol a helyiek élnek. A nyugatiak egy része a szocialista feelingre is kíváncsi. Kijevbe vagy Minszkbe már fél elmenni, de a pesti belvárostól pár metrómegállóra már láthat hasonlót. A keleti turisták pedig a nyugatot keresik, és abból is kapnak valamit.

Hiányoznak viszont a kicsit korosabb, tehetõs, kultúrafogyasztó turisták, akik inkább Bécset választják. Célközönségként õk is fel-felbukkannak idõnként a turisztikafejlesztés döntéshozóinál.

Az egykori birodalmi főváros kulturális javakban és eseményekben mindig előttünk jár. Ráadásul relatíve olcsón ki tudja szolgálni ennek a rétegnek az igényeit. Ennek oka, hogy a turisták által igényelt szolgáltatások iránt – mint a csúcsminőségű étterem, szállás, kulturális programok – az alapkeresletet a helyiek biztosítják. Budapest is képes erre, de drágábban. Kizárólag arra nem lehet építeni szolgáltatásokat, hogy „majd úgyis jönnek a külföldiek”. Budapestnek mások az erényei.

Lassan védjegy lesz a romkocsma. Hogyan robbantak be?

Húsz évvel ezelőtt egy fiatal, kreatív, jó kapcsolati hálóval rendelkező egyetemista réteg felfedezte, hogy Pest belvárosa – Terézváros, Erzsébetváros, Ferencváros – gyakorlatilag kiürült. Idősek lakják, sok az üres ingatlan. Úgy nyitották az első ilyen egységeket, hogy még bútorra sem volt pénzük. A helyi keresletre alapoztak, például a korábbi népszerű, fiatalos szórakozóhelyek közönségére, akiket oda is csábítottak. 2007–2008 környékén a nagyobb tőkével bíró vendéglátás meglátta az ebben rejlő potenciált, azt, hogy ez érdekes lehet a fiatal, külföldi turisták számára. Az itt tanuló külhoni diákok és az első utazók pedig hírét vitték ennek.

Február 18-án népszavazás lesz a VII. kerületben a bulinegyed jövõjérõl. Vajon mi lehet a megoldás a lakók és a vendéglátósok vitájában?

Nem hiszem, hogy erőből kellene ezt megoldani. A lakók érdeke a csend, a szolgáltatóké pedig a profit. Olyan kompromisszumra kell jutni, amiben mindkét fél kicsit győztesnek érzi magát. Megoldás lehet, hogy a befektető visszaforgatja a nyeresége egy részét helyi fejlesztésekbe, aminek a lakók közvetlen hasznát látják. Ilyen például az épületek ablakcseréje, hozzájárulás a külső vakolat felújításához, takarítószolgálat fenntartása vagy nagyobb rész vállalása a közös költségekből. A kerület vezetésének kettős az érdeke: legyen elégedett a lakosság és maradjon vonzó a kerület – termeljen pénzt, amiből a fejlesztéseket lehet finanszírozni.

Mennyire jellemzõ ma a nyugdíjasok kiköltözése a bel­városból?

Nem tömeges, de megfigyelhető. Akinek van pénze, az a nyugalmasabb, egészségesebb élet reményében hagyja ott a várost. A kevésbé tehetősek a jobban kontrollálható költségek miatt – fával fűtenek, a kertben termelnek zöldséget, gyümölcsöt, alacsonyabbak az adók. Akadnak olyan nyugdíjasok is, akik belvárosi lakásuk árából gyermekeiket, unokáikat segítik ingatlanhoz jutni, és például egy Buda környéki, zártkertes övezetben folytatják. Viszont az is látszik, hogy az agglomerációba korábban kiköltözöttek a nyugdíjas éveikre visszatérnek az – akár el sem adott – eredeti lakásukba. A belső részeken sokkal könnyebben, gyalogosan elérhetőek a szolgáltatások, ami számukra prioritássá válhat.

Szociológiailag az egyik legnagyobb változás a Corvin- negyedben volt megfigyelhetõ.

Jelentősen kicserélődött a lakosság. A szegényebb rétegek a város kevésbé központi részeire, Csepelre és a délkelet-pesti agglomerációba költöztek. Míg az új lakásokat fiatalok vásárolták meg – például külföldi egyetemisták és jól keresők. 2002 körül szkeptikus voltam, mennyire lesz kapós ez a környék. Valójában már a tervezőasztalról elkeltek az ingatlanok. A fiatal vásárlóknak nem volt szempont a negyed híre, a környező utcák képe. Őket elsősorban a jó elhelyezkedés, a közlekedés és a szolgáltatások érdekelték.

Lát-e változásokat a lakóhely–munkahely közötti mozgásokban?

A kiköltöző, Budapesten dolgozó családok továbbra is a belső kerületekbe járnak be. Egyre több cég helyezi ki az irodai háttértevékenységét agglomerációs telephelyre, ahol rengeteg kereskedelmi egység is működik. Biatorbágy, Törökbálint, Budaörs már nettó munkaerő-igénylő, azaz több az állás, mint a munkaképes lakos. Ide Budapestről járnak ki az emberek, jellemzően átlag alatt fizető pozíciókba. Megfigyelhető még egy haránt irányú mozgás is, főleg az M0-s autóúton, például Dunaharaszti–Érd vonalában. A tömegközlekedési hálózat azonban annyira sugaras, hogy ez az ingázás csak saját autóval valósítható meg.

Átalakíthatja a munka változó világa a lakóhely megválasztását? Egyre több a szabadúszó, a szellemi projektmunkás, a rugalmas munkarendben, részben otthonról dolgozó ember.

Valóban terjed a helyfüggetlen munkaforma – ezt elsősorban a magasan képzetteknél érzékelem: építészek, informatikusok, kreatív szakmákat űzők körében. Ők olyan helyre költöznek, ahol a nagyvárosi szolgáltatásokat erős kompromisszumokkal igénybe tudják venni, de hetente legalább egyszer fennakadások nélkül be tudnak jutni Budapestre. Fontos számukra, hogy presztízse legyen a helynek. Ilyen például a Dunakanyar és a Balaton. Jellemző még erre a rétegre, hogy időnként kell neki a közösség, az impulzus, az inspiráció, amihez egy Bükkben fekvő kis faluban nem juthat hozzá.

Vácot emlegetik olyan „titkos” helynek, amely ideális a vonatos ingázásra és alacsonyak a lakásárak. Fél óra alatt elérhetõ a Nyugati pályaudvar, ott a Dunakanyar és a Börzsöny. A másik ilyen területnek a Velencei-tó környékét mondják, ahonnan Kelenföldre vagy a Délibe lehet gyorsan bejutni.

Látni rá példát, de tömegessé szerintem nem válik. Akkor jó, ha jön a vonat, ha a vasútállomás mellett lakunk, és ha a budapesti megállóhely közelében dolgozunk. Akinek a nem létező tarifaközösség miatt külön pénz eljutni az állomásra, majd a városban újabb bérlet, jegy kell, annak drága a bejárás. Továbbá a legtöbb munkahelyen elvárt a pontos érkezés, amit a késéseket gyakran összehozó vasúttal nehéz betartani. Ha a megállótól távoli munkahelyünk lesz, vagy számos átszállásra van szükség – célzok itt a (korábban említett) hiányzó haránt irányú vonalak hiányára –, akkor már autót is fent kell tartani.

Beszéljünk az ország többi részérõl is. Melyek a prosperáló települések?

A Sopron–Győr–Tatabánya–Budapest–Kecskemét–Szeged-vonalon és annak 50 kilométeres sávjában kedvező folyamatok zajlanak a nagyobb városokban: gazdaságilag fejlődnek, a lakosságszám stabil. Akad még néhány ilyen folt. Például Debrecen és Nyíregyháza jól sáfárkodik a sajátosságaival. Ezen túl vannak némi meglepetést okozó városok – például Mátészalka, Ajka –, amelyek kisebb mértékben ugyan, de a környékük adottságaihoz képest jól működnek és őrzik súlyukat. Bár a sikeres településekről többen Budapestre vagy külföldre távoznak, ezt a falvakból beköltözéssel, új munkavállalókkal pótolják. Ám a falvak és a kisvárosok bajban vannak. A legnagyobb probléma az értelmiség eltűnése.

Kitörési pont lehet a falusi turizmus?

Igen, de csak akkor, ha a településen megvan ehhez a tudáskészlet, a megfelelő attitűd a lakosok részéről, és az élmények, látványosságok. A mostani turista minden nap új impulzust akar, amit például Ausztria remekül ki tud szolgálni. Nem elég egy ügyes fazekas egy faluban, a helyieknek tudni kell bánni a turistákkal. Olyan apróságok is számítanak, hogy reggel 7-kor ne nyírjunk füvet, köszönjünk az odalátogatóknak, a vendégházak tiszták legyenek. Ha nincs elég látványosság, akkor többet kell teremteni.

Mennyiben változtathat a nyugat-európai nyugdíjasok betelepülése?

Ők olyan helyen vetik meg a lábukat, ahol már van „előőrs”. A többiek, főleg a baráti kör követi őket. Számukra más a fontos, mint egy helybelinek, mert nagyobb a költségvetésük. Nem zavarja őket, hogy nincs helyben bolt, étterem, fürdő, mert autóval elmennek akár 40–50 kilométerre. Fontos szempont viszont a közösségi tér. Például Balatonmáriafürdőn a német közösség zenekart hozott létre, és kéthetente találkoznak a közösségi házban.

Mi lehet akkor a kulcsa a falvak túlélésének?

Pozitív identitás és jövőkép. A jövőképnek viszont reálisnak, a helyi adottságokhoz igazodónak kell lennie. Ha nem ért senki a falusi turizmushoz, akkor más profilt kell kialakítani. Szükséges egy helyi integráló közösség is, amely gondolkodik a település jövőjéről, rendezvényeket tart, keresi a kapcsolatot az ott élőkkel. Nagy érvágás, hogy sok helyről eltűntek az óvodák, iskolák, ahol pedig maradtak, oda máshonnan járnak tanítani.

Két modellt látok. Az egyik az, hogy a település egy gazdaságilag jól működő egységes térbe integrálódik, agglomerációs jegyekkel. Ilyen például Győr környéke Lébénytől Pannonhalmáig. A másik út valamilyen helybeli termékekre építő mezőgazdasági, turisztikai profil. Erre az Őrségben, a Göcsejben, a Balaton-felvidéken akadnak ígéretes próbálkozások.

Karácsony Zoltán

Haszon magazin 2018/2. szám

Légy része a zöld átalakulásnak!

Lépj be a Nature4Cities közösségbe!

A Nature4Cities egy Horizon 2020 EU-támogatott Kutatási és Innovációs projekt, ami átfogó referenciaplatformot alkot a természetalapú megoldások számára (Nature Based Solutions, NBS), technikai megoldásokat, módszereket és eszközöket kínálva, amik képessé teszik a várostervezést döntéshozásra. Ez segít megszólítani a kortárs környezeti, társadalmi és gazdasági kihívásokat, amikkel az európai városoknak szembesülniük kell.

Visszahozzuk a természetet az innovációba, tervezésbe és megvalósításközpontú gondolkodásba. Ez az új technikai és kormányzati megközelítés városlakók, kutatók, döntéshozók és ipari vezetők által vezetett kollaboratív modelleket idéz elő, kiaknázva a közös alkotás folyamatát és megosztva a legjobb gyakorlatokat. Légy része a zöld átalakulásnak! bővebben…

A #forgalommal indult a Nagykörút_ON

A Nagykörút és forgalom kapcsolatára gondolva először valószínűleg mindenkinek az autók és a villamosok jutnak eszébe, csak utánuk következnek az autóútra kényszerülő bringások, vagy a gyalogosok, akiknek az érdekei háttérbe vannak szorítva. Utóbbiaké például olyannyira, hogy a közlekedési vizsgálatoknak nem képezik a részét, holott a korszerű városfejlesztés egyik alapvetése, hogy a közterület a gyalogosoké, bicikliseké, vagyis azoké, akik nem csak áthaladni szeretnének rajta, hanem élni, aktívan használni és élményeket gyűjteni.

Szeptember 26-án elindult a Nagykörút_ON eseménysorozat a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont szervezésében, melynek témája a #forgalom volt. Az eseménysorozat ötletét a nyáron megrendezett Továbbgondolt Nagykörút című esemény adta, amelyen sok izgalmas téma merült fel a Nagykörút vonatkozásában, amikről érdemes beszélgetni. A #forgalommal indult a Nagykörút_ON bővebben…

Kommunikációs gyakornokokat keresünk!

A Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nonprofit Kft. (MUTK) kommunikációs gyakornoki pozícióra keres olyan hallgatókat, akik elérhetők minimum 10 óra/hét szakmai gyakorlati munkára.  

A gyakornoki program 2017. szeptembertől indul, a jelentkezéseket folyamatosan várjuk! 

Olyan BA vagy MA szintű kommunikációs képzésben résztvevő hallgatókat várunk, akik elkötelezettek, kreatívak, kitartóak és lelkesen bekapcsolódnak csapatunk munkájába. Lehetsz teljesen kezdő is, ha még nincs munkatapasztalatod, az sem akadály, a lényeg, hogy legyen kedved dolgozni! 

Ha emellett a városi élet hírei és újdonságai is érdekelnek, pályázz hozzánk! 

 

asdasd

Kommunikációs gyakornokokat keresünk! bővebben…

A szerethető Nagykörúthoz szervezőerő kell – beszámoló a Továbbgondolt Nagykörútról

Folyamatosan napirenden van, megannyi civil szervezet, alulról jövő kezdeményezés foglalkozik vele, és időről időre a városvezetés is a kezébe veszi az ügyet, hátha történik valamilyen előrelépés – nem véletlenül: a Nagykörútnak, fővárosunk egyik legemblematikusabb ütőerének minden adottsága megvan ahhoz, hogy kedvenc közterületként funkcionálhasson, mindazonáltal ma senkinek sem jut róla más eszébe, mint a vizezett ászokos kocsmák, a gyroszosok, vagy az olcsó kínai illatszeresek.

A szerethető Nagykörúthoz szervezőerő kell – beszámoló a Továbbgondolt Nagykörútról bővebben…

Mire jók a városi zöldfelületek? – a Millenáris II. várható hatásai

Mindenki tudja – laikustól a várostervezőn át a döntéshozókig – hogy a zöldfelület jó, szép, hasznos – de sokszor a kutatók is bajba kerülnek, ha arra a kérdésre kell válaszolni, hogy mégis mire jók és mennyire hasznosak? A zöldfelületek hasznának gazdasági értékelése pedig kimondottan összetett feladat. Erre tett kísérletet a Hétfa Kutatóintézet, amikor a Millenáris Park tervezett bővítésének hatását számszerűsítették. A nagyívű munka befejezése apropójából 2017. június 14-én a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont (MUTK) workshopot szervezett a természetalapú megoldások, valamint a városi zöldfelületek komplex hatásának bemutatására. Az esemény keretében három előadás hangzott el, amit rövid vita követett. Mire jók a városi zöldfelületek? – a Millenáris II. várható hatásai bővebben…

Továbbgondolt Nagykörút

2016 tavaszán Gondoljuk újra a Nagykörutat! címmel a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont NKft. pályázatot szervezett felsőoktatásban résztvevő urbanisztikai, kommunikációs és marketing szakokon tanulmányokat folytató hallgatók részére. A pályázat célja marketingkommunikációs stratégia készítése volt a Nagykörút újrapozicionálására, elsősorban üzletutcamenedzsment megközelítéssel. A stratégiát a hallgatók mentorok közbenjárásával, előadások alapján, terepbejárást követően állították össze.

A tavalyi tapasztalatokra alapozva egy olyan eseményt rendezünk, amely lehetőséget biztosít a nyertes csapatok számára, hogy egy év távlatából széles szakmai közönséggel is megoszthassák az ötleteiket, meglátásaikat, ezzel folytatva a Nagykörútról szóló termékeny interakciók sorát.

Időpont: 2017. július 12. 16:30-19:00

Helyszín: Budapest Projekt Galéria | 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 14-16. Továbbgondolt Nagykörút bővebben…

WORKSHOP: VÁROSI ZÖLDFELÜLETEK KOMPLEX HATÁSAINAK ELEMZÉSE A MILLENÁRIS PARK BŐVÍTÉSÉNEK PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

millenaris-park-budapest-by-helene-bienvenuA hamarosan elinduló Millenáris parkbővítés jó alkalmat ad arra, hogy együtt gondolkodjunk a nagyvárosi zöldfelületek közvetett társadalmi gazdasági hatásain. Ezen együtt gondolkodásban gondolatébresztőként a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nature4Cities kutatásának előzetes eredményei és a Millenáris park bővítéséről a HÉTFA Elemző Központ által készített előzetes hatásvizsgálat és költség-haszon elemzés lesz a segítségünkre.

Időpont: 2017. június 14. 16:00, szerda

Helyszín: FUGA Budapesti Építészeti Központ, 1052 Bp., Petőfi Sándor u. 5.

Várjuk a kedves kollégákat erre az izgalmas beszélgetésre!

WORKSHOP: VÁROSI ZÖLDFELÜLETEK KOMPLEX HATÁSAINAK ELEMZÉSE A MILLENÁRIS PARK BŐVÍTÉSÉNEK PÉLDÁJÁN KERESZTÜL bővebben…

Együttműködésbe kezd a MUTK és a VaLyo!

IMG_20170606_115218Közös munkába kezd a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont (MUTK) és a Város és Folyó Egyesület (VaLyo) események, projektek, pályázatok kollektív kivitelezésének keretében! Az együttműködés célja, hogy a MUTK és a VaLyo együttesen sokszínű kapcsolathálója és célközönsége segítségével még nagyobb szerepet vállaljon a fiatalos, pozitív városkép kialakításában, ezáltal jelentős és szerethető változásokat hozhasson létre a városokban.

Együttműködésbe kezd a MUTK és a VaLyo! bővebben…

Több léptékben gondolkodunk – beszámoló a Nature4Cities projekt bécsi találkozójáról

18491513_1353051351409857_7558153381435402831_oMár visszatért a magyar csapat (Szeged Önkormányzata, Szegedi Tudományegyetem és a MUTK) a bécsi Nature4Cities meetingről, és kifejezetten izgalmas fordulatokról számolt be. A 4 év időtartamú H2020-as projekt fő célkitűzése, hogy rendszerezze azokat a természetalapú megoldásokat, amelyek a városi kihívásokra reagálnak. A 26 partner alkotta projekt most érkezett el abba a fázisba, hogy az első munkacsomag végeztével elkezdődik a második szakasz, aminek vezető partnere a MUTK. Ennek apropóján a novemberi kick-off meeting után most májusban Bécsben gyűltek ismét össze a partnerek megvitatni az első félév tapasztalatait, és felkészülni a következő munkaszakaszra. A találkozó a meglehetősen sok egyeztetnivaló okán igen feszített tempóban zajlott, azonban a három nap alatt a partnereknek még így is maradt lehetőségük közös vacsorákra, sajtótájékoztatóra, és egy, a projekthez illő városnézésre: Bécs természetalapú látványosságainak megtekintésére. Több léptékben gondolkodunk – beszámoló a Nature4Cities projekt bécsi találkozójáról bővebben…